2017. október 21., szombat - Orsolya

Forrás:

nyomtatás

facebook

facebook

facebook

Megosztás:



Rió 2016 – Ha kihoztam magamból a maximumot, akkor boldog leszek

Végre az olimpia „triatlon hetéhez” érkeztünk, ahol négy magyar versenyző képviseli majd hazánkat. Kovács Zsófi, Vanek Margit, Faldum Gábor és Tóth Tamás már a helyszínen készülnek, de az edzések között jutott arra idejük, hogy válaszoljanak néhány kérdésünkre. A „véghajrában” az elmúlt időszakról, a jelenlegi érzéseikről és a céljaikról meséltek nekünk.

Hogy érzitek magatokat ebben az olimpiai felfordulásban?

Tóth Tamás: Annyira nem érzem felfordulásnak, mint amennyire vártam és gondoltam. A szobát leszámítva minden nagyon szuper. Annyi a legnagyobb bajom, hogy nagyon sokat kell várni, és sétálni az ételért. :)

Faldum Gábor: Nagyon jól érzem magam, és nekem ez volt a legfontosabb, hogy ez a jó érzés meglegyen. Tavaly voltam Bakuban az európai játékokon, így megvolt egy elképzelés, hogy milyen lehet itt a hangulat. Nagyon tetszik, hogy más sportág legjobbjaival találkozhatunk.

Costa Ricából jöttünk most ide, ott edzőtáboroztunk három hetet. Ott talán jobban tudtam követni az olimpiai eseményeket (mármint az úszásokat), mint innen a faluból, ez az, ami egy kicsit kevésbé tetszik, de amúgy a hangulatot jól felvettük, jó a társaság, úgyhogy ezzel nincs gond. :)

Vanek Margit: Jól vagyok, bár érdekes a helyzet, hogy nem egy triatlonversenyen vagyunk, hanem az olimpián. Két napja érkeztünk, és kezdem most már otthon érezni magam.

Kovács Zsófia: Kiegyensúlyozott vagyok, jól érzem magam. Én már voltam Londonban, így ahhoz képest sokkal nyugodtabb vagyok, ott jobban rágörcsöltem a versenyre. Itt tényleg élvezem minden percét a dolognak. Nekem egyébként tetszik az olimpiai falu, fantasztikus, hogy egy nagy lakóparkban vagyunk, ahol jelen van a világ összes jó sportolója. Jó látni, hogy ki hogy készül, hangolódik a versenyre, szóval nagy élmény.

Milyen volt a tavaszi szezonotok?

toth-tamas-TT: Nehéz volt. Fizikailag nem is, mert így már megtanultam összeszedni magam, de lelkileg nagyon megterhelő volt. Tavasszal a kvalifikációs versenyeken nagyon sokat kiadtam magamból, nem beszélve Tiszaújvárostól, ahol erőn felül teljesítettem, és sikerült harmadikként célba érnem.

Úgy érzem, felőrölt az év első része, ezért azon dolgoztam/dolgoztunk a sportpszichológussal, hogy minél jobban össze tudjam rakni a lelki részét az olimpiára. Fizikailag rendben voltam végig, hiszen az edzéseken felkészültem, de úgy érzem, most már egyben vagyok, és rendben lesz minden.

FG: Nekem kicsit lazább volt az év eleje: Abu Dhabiba együtt versenyeztünk, de én onnan nem mentem tovább, hanem hazamentem. Saját ritmusban edzhettem, és inkább WTS versenyeken indultam, aminek tényleg az volt a lényege, hogy az olimpiai távra hangolódjak. Igazából én most nagyon benne vagyok még a versenyzésben. Szerencsére az olimpiával nem lesz ennek vége: hazamegyünk egy hétre, majd egyből vissza Kanadába. Most foglaljuk a repülőjegyet Edmontonra meg Kozumelre.

VM: Nekem nem volt annyira sűrű a tavaszi szezon, mert nem volt félő, hogy kijutok-e vagy sem, így én csak áprilisban kezdtem el versenyezni, és akkor sem volt sok versenyem. Nyár elején sajnos többször beteg voltam, de közben nem tudtam, hogy baj van. Az olimpia előtt hat héttel volt az utolsó versenyem, ami nagyon rosszul sikerült. Utána kiderült, hogy közben arcüreggyulladásom volt, csak nem tudtam róla, de nyilván ez egy nagy kudarc volt számomra, amiből nehéz volt felállni lelkileg is, nemcsak fizikailag.

KZS: Nekem már majdnem biztos volt az olimpiai kijutás, ezért nem volt olyan sok versenyem. Nyáron amúgy is többet szoktunk versenyezni, ezért ezek híján, elég monotonná váltak a mindennapok, így ez talán jobban lefárasztott, mintha versenyekre jártunk volna. Szerettem volna menni, de az edzőm azt mondta, hogy maradunk, dolgozunk, edzünk, szóval most már alig várom, hogy végre jöjjön A verseny. :)

Meséljetek arról, hogyan készültök az utolsó napokban?

kovacs-zsofiKZS: Lejárunk bulizni a Copacabana-hoz…:) Viccet félretéve: rövid, pörgős edzéseket végzünk. Rövid, laza futóedzés, repülőkkel, futóiskolákkal még belefér akár az utolsó napokon is.

FG: Az utolsó napokat nagyban behatárolja a beosztás, mert pl. már csak délelőtt tudunk úszni, így amikor szeretnénk, akkor azzal kezdünk. Emellett sűrűsödik a program is. A versenyhelyszín a falutól 30 km-re van, oda az út kb. 45 perc, plusz bepakolás, ami nagyon sok időt elvesz a napunkból, és a pályabejárásokkal is fél napok elmennek. Szerintem már mindenki megvan a munka nagy részével, tényleg már csak finomhangolások vannak, hogy a jó érzés meglegyen. Kis felpörgetés, feltöltés, igazából minél több energiagyűjtés a cél.

VM: Ugyanúgy, ahogy a többi versenyre. Nyilván edzünk még, de már nem olyan sokat, a formát próbáljuk időzíteni, hogy szombatra jó legyen. Kicsit macerás megoldani a biciklizést, de a többivel nagy gond nincsen. Szerencsére úgy néz ki, hogy a verseny előtti este ott aludhatunk a pályához közel, így nem kell olyan sokat utazni aznap, ami nagy könnyebbség lesz.

TT: Igen, ez nehéz amúgy, hogy messze van minden, még az atlétika pálya is. Légvonalban kb. 5 km, de olyan kerülőutakon megy a busz, hogy elmegy 20-30 perc azzal, hogy kimenjünk oda. Igazából ez otthon sincs másképp, de az ember versenyen ahhoz van szokva, hogy minden közel van. Komolyan mondom, holnap le fogom mérni, hogy mennyit gyalogolok. Innentől bringára váltok… :)

Hogyan tudtok fejben ráhangolódni a versenyekre?

vanek-margitVM: Általában nekünk sorozatban kell teljesíteni, ami azért jó, mert ha az egyik verseny valami oknál fogva nem sikerül, akkor nem dől össze a világ, majd a másikon jobban fog menni. Az olimpia teljesen más, hiszen itt egy alkalommal kell kihoznod magadból a maximumot, ezért én kicsit tartok attól, hogy a verseny előtt más lelkiállapotba leszek, mint általában, hiszen itt tudom, hogy nem mondhatom azt, hogy nem baj, majd legközelebb. Most amúgy jól vagyok, de amikor elkezdődött a megnyitó, akkor elkezdtem izgulni, és két napig görcsbe voltam, mert akkor éreztem, hogy most már tényleg mindjárt itt van. Inkább arra készülök, hogy nyugtatni kell majd magam, illetve próbálok relaxálni.

KZS: Egy sportpszichológussal készültünk Rióra, így szinte mondhatom, hogy egész évben erre hangolódtam. Verseny előtt még egyszer leülök, és végiggondolom, hogy milyen lehetséges kimenetelei lehetnek a versenynek, de többet már nem tudok tenni. Egy biztos, semmiképp nem szeretnék rágörcsölni. Kicsit már izgatott vagyok, de inkább élvezni szeretném az egészet, mint görcsösen teljesíteni. Persze nagyon kemény lesz, és biztosan nem azt fogom mondani a végén, hogy nagyon élveztem, de szeretném a legjobbamat nyújtani.

TT: Nem igazán szoktam hetekkel, hónapokkal, sőt napokkal előtte rástresszelni a versenyekre, szerintem ez döntés kérdése, hogy szeretném, vagy nem szeretném. Azt szoktam csinálni, hogy a verseny előtt két nappal átgondolom elalvás előtt, hogy mi hogy lesz. Addigra már tudok minden pontos időpontot, és az alapján összerakok egy forgatókönyvet a fejembe. Magát a versenyt is az elejétől kezdve végiggondolom: milyen eshetőségek lesznek, ha így alakul az úszás, ha úgy alakul az úszás, stb.stb., és azzal a gondolattal zárom, hogy oké célba értem. Lezárom magamban, igyekszem más dolgokkal foglalkozni, és próbálom ebbe a stresszkörbe nem beleerőltetni magam. Gáborral mindenféléről tudunk viccelődni, beszélgetni. Hálás lakótárs, feledteti a verseny előtti stresszt. :)

FG: Sablonosan hangzik, ha azt mondom, hogy hasonló nálam is verseny előtt a helyzet. Nálunk annyi minden közbejöhet, hogy fontos szerintem az, hogy rutinszerűen menjenek a dolgok, ezért ezt össze kell rakni fejben. Egyelőre nagyon pörögnek a napok, szóval én még annyira nem ástam bele magam a versenybe. Nagyvonalakban megvan, de majd a következő pár napban kezdem el összetenni fejben a dolgokat, hogy tényleg kapásból mindenre legyen megoldás.

rio-2016-triatlon

Mit vártok magatoktól?

faldum-gaborFG: Ez igazából nagyban függ a verseny kimenetelétől. Az első cél az, hogy az úszás menjen, és hogy az elmenő sorban benne legyek, vagy közel hozzá, s felérni kerékpáron. Lényeg, hogy szeretnék elöl leszállni, mert ha ez sikerül, akkor nagyon szép eredményt lehet elérni. A futás idén nekem 10 km-en nagyon összeállt, ezért szeretnék egy top 15-20-ban stabilan benne lenni. A kezdés lesz a nagy rosta, legalábbis nekem.

TT: Hát sajnos ugyanazt a sportágat űzzük, szóval a válaszom ugyanaz, mint a Gáboré :) Én is örülnék egy top 20-nak de nem akarok ilyenekbe bocsátkozni, mert ha végül top 10 lesz, akkor meg az lesz a „baj”… :D :D

VM: Ha úgy érek be a célba, hogy ki tudtam adni magamból mindent, tudok magamhoz mérten a legjobban teljesíteni, akkor valószínűleg boldog leszek utána.

KZS: Ha úgy érzem, hogy kihoztam magamból a maximumot, akkor boldog leszek. London után volt bennem nem kevés hiányérzet, rosszul éltem meg az egészet, szóval annál csak jobb lehet. Elsősorban magamnak szeretnék megfelelni. Nagyon sokat áldoztam ezért az olimpiáért, nagyon komolyan készültem, ezért szeretném, ha ez valamilyen szinten megtérülne. Szeretnék úgy lejönni a pályáról, hogy igen, ez egy jó verseny volt.

1-es2-es3-as4-es5-ös (2 értékelés, átlagosan 4.00 pont)
Loading...Loading...




Versenynaptár


Tovább a versenynaptárhoz

Ajánló

Maratonman Depo 2017

Téged mi motivál?

Hírlevél feliratkozás

Triokos

Facebook

Partnereink

BSI kistri
Sporthírügynökség Keszthely Triathlon
Balatonman Ironman Budapest
Victory Éremakasztó

Küldd el beszámolódat!

Szavazás

Te használsz úszáshoz teknőcöt, bóját vagy snorkelt?

Szavazás állása

Loading ... Loading ...

Olvastad már?
További Hírek cikkek (9 / 302)
poor-brigitta-tereptriatlon-vb


A lengyel extrém tereptriatlon világkupafutamon Poór Brigitta a futás legutolsó ...

X